MIKROMŰANYAG

MINDEN A MIKROMŰANYAGRÓL

A mikroműanyagok témájában nagyon sok félinformáció kering. Például, hogy ezekért elsősorban a műanyag csomagolás a felelős. Kevésbé ismert azonban, hogy ezekért mindenek előtt az autógumik kopása, a textíliák, valamint mosószerek és kozmetikumok a felelősek. Ezért az alábbiakban összefoglaltuk a tudományos forrásokból származó legfontosabb információkat.

Mik a mikroműanyagok?

A mikroműanyagok apró, „szilárd, vízben oldhatatlan műanyag részecskék, amelyek legfeljebb öt milliméteresek” (az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának meghatározása, UNEP). Az egy mikrométernél (μm) kisebb részecskéket nanoműanyagoknak nevezzük. A megkülönböztetés több mint formalitás, mivel az ilyen kis részecskéket nagyon nehéz elkülöníteni a környezetükből olyan egyszerű módszerekkel, mint a mikroműanyagokhoz használható szűrés.

Különbséget tesznek elsődleges és másodlagos mikroműanyagok között. Az előbbiek esetében szándékosan hozzák létre és használják fel az apró részecskéket, mint például a kozmetikumoknál (fogkrém, bőrradír stb.) használtakat. A másodlagos mikroműanyagok a műanyag termékek lebomlása során jönnek létre, különösen, amikor kikerülnek a természetbe. A napsugárzás, a tenger sója, a baktériumok és a kopás felgyorsítja a bomlást. Ez a műanyag típusától függően eltérő környezeti következményekkel jár, amelyeket még nem vizsgáltak teljes mértékben. Ezért még fontosabb a műanyag összegyűjtése, megfelelő ártalmatlanítása és újrahasznosítása. Ehhez mindenki hozzájárulhat.

Honnan származik a mikroműanyag?

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint évente 3,2 millió tonna mikroműanyag kerül a környezetbe. De honnan származik pontosan a mikroműanyag, és hol található mikroműanyag?

  • A mikroműanyagok fő forrásai a szintetikus textíliák és az autógumik kopása.
  • A műanyag csomagolás nem járul hozzá a környezetbe és az óceánokba kerülő elsődleges mikroműanyagokhoz.
  • A szennyvíztisztító telepeket, az ipari szennyvizeket és a gumiabroncsok kopásával szennyezett területeket azonosították a mikroműanyag-szennyezés gócpontjaiként (UBA).
  • A szemetelés hozzájárulása Ausztriában csak hozzávetőlegesen becsülhető, és az összegyűjtött műanyaghulladék mennyiségének kevesebb mint 0,5%-át teszi ki (UBA).
  • Ez a csekély arány is tovább csökkenthető a műanyag csomagolások helyes ártalmatlanításával és újrahasznosításával.

Mit tesz az ALPLA a mikroműanyagok problémája ellen?

Az ALPLA többféle megközelítést alkalmaz a mikroműanyagok keletkezésének megelőzésére és leküzdésére:

Használt anyagok alkalmazása

Az ALPLA a műanyag granulátumokon kívül nem használ fel elsődleges mikroműanyagokat a gyártás során. Másodlagos mikroműanyagok azonban akkor is keletkezhetnek, amikor a csomagolás a természetbe kerül. Ennek elkerülése érdekében az ALPLA következetesen törekszik a használt anyagok újrahasznosítására. Saját újrahasznosító üzemeinkkel világszerte egyre több helyen helyben zárjuk rövidre az újrahasznosítási ciklust. Ezen kívül különleges képzések és kampányok révén munkatársainkat is érzékenyítjük.

Zero Pellet Loss kezdeményezés

2013-ban az ALPLA csatlakozott a Zero Pellet Loss (ZPL) kezdeményezéshez, hogy minimálisra csökkentse az apró műanyagrészecskék elvesztését üzemeinkben. A pelletek kis nyers műanyaggolyók, amelyek méretük miatt szeretnek eltűnni a résekben vagy a gépek mögött, vagy beleragadnak a dolgozók cipőtalpába. Ez lehetővé teszi számukra, hogy a környezetbe vagy a vizekbe jussanak. Ennek megakadályozására sokféle intézkedést fejlesztettek ki és vezettek be, például speciális porszívókat, gyűjtőrendszereket a silókhoz vagy egyedi gyártású szennyvízszűrőket. Munkatársaink speciális képzésben is részesülnek, hogy megelőzzék a szemcsék elvesztését.

A tudatosság növelése

Ezzel párhuzamosan az ALPLA 2021 óta világszerte kampányt folytat a végfelhasználók tudatosságának növelése érdekében. A tényeken alapuló oktatás révén a cél az, hogy a műanyagot értékes nyersanyagnak tekintsék, és ne kerüljön a környezetbe.

Nonprofit szervezetek támogatása

Az ALPLA pénzügyileg támogatja a nonprofit szervezeteket, többek között az óceánok szennyezése elleni küzdelemben. A The Great Bubble Barrier célja, hogy egy buborékokból álló gát segítségével megszabadítsa a folyókat és csatornákat a műanyaghulladéktól. A Plastic Collective viszont képzést és megfelelő felszerelést biztosít a távoli vagy hátrányos helyzetű régiókban annak érdekében, hogy az újrahasznosítható anyagok újrahasznosítását üzleti modellként ismerjék el és tegyék megvalósíthatóvá. 2021 vége óta a Nidisi szervezetet is támogatják, amely többek között újrahasznosító központokat hoz létre Nepálban, és helyi szinten fenntartható hulladékgazdálkodási rendszer kialakításán dolgozik. A „Waste Free Oceans” összegyűjti az óceánokból és partvidékekről származó műanyaghulladékot, és „Ocean Plastic” formájában újrahasznosítja azt.

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK

A mikroműanyagok különösen a tengeri ökoszisztémára jelentenek komoly veszélyt. Itt nem csak arról van szó, hogy az óceánokat szennyezzük egy olyan anyaggal, amely rendkívül tartós és több száz év alatt bomlik le. Problémát jelent a tengeri élőlényekre, például a fókákra, halakra vagy kagylókra gyakorolt hatásuk is, amelyekbe a mikroműanyagok passzívan vagy a táplálékukkal együtt jutnak be. Talán a legegyszerűbb kártípus – legalábbis ami a tengeri élőlényeket illeti – a nature.com oldalon megjelent cikk szerint az lehet, hogy az élőlények lenyelik a tápérték nélküli mikroműanyagokat, és így nem jutnak elegendő táplálékhoz a túléléshez.

Táplálékláncunk jellege miatt nyilvánvaló, hogy a mikroműanyagok megtalálhatók az emberi szervezetben. Ezt a legújabb tudományos vizsgálatok már bebizonyították. Az emberre gyakorolt lehetséges egészségügyi hatásokról egyelőre keveset tudunk, mivel a kutatás még gyerekcipőben jár. Jelenleg a kutatók úgy vélik, hogy a mikro- és nanoműanyagok koncentrációja a környezetben túl alacsony ahhoz, hogy hatással legyen az emberi egészségre.

Itt is különbséget kell tenni az elsődleges és a másodlagos mikroműanyagok között. A másodlagos mikroműanyagok a nem megfelelően ártalmatlanított műanyaghulladék miatt kerülnek a tengerbe. Ebben a tekintetben minden egyén hozzájárulhat a megelőzéshez azáltal, hogy összegyűjti a műanyagot és megfelelően ártalmatlanítja azt. Az elsődleges mikroműanyagok esetében magát a kibocsátást elsősorban a műanyagot tartalmazó termékek használata okozza, de néha gyártás, szállítás vagy újrahasznosítás során is kikerülhetnek a környezetbe. Az IUCN szerint az elsődleges mikroműanyagok elsősorban négy úton jutnak a tengerbe:

  • Közvetlen kibocsátás a tengerbe: pl. a hajók bevonataiból.
  • Szélsodrás: pl. az autógumik kopása
  • Közutakról lefolyva: pl. útburkolati jelek
  • Szennyvíztisztító telepek: pl. háztartási mosásból származó szálak

A legismertebb előnye a koptató hatás („hámlasztó hatás”). A 60 µm-nél kisebb részecskék kevésbé alkalmasak; az ideális méret a 420 µm-es tartományban van. A felhasznált műanyagok a következők: polietilén (PE), polipropilén (PP), polietilén-tereftalát (PET), poliamid (PA), politetrafluoretén (PTFE, „Teflon”), polimetil-metakrilát (PMMA), polisztirol (PS), poliuretán (PUR) és különböző kopolimerek. (UBA tanulmány Mikroműanyagok)

A Münsteri Egyetem tanulmánya szerint, amely 38 különböző ásványvizet vizsgált egyszer használatos és többutas műanyag palackokban, üvegpalackokban és italos kartondobozokban, mind a többutas műanyag-, mind az üvegpalackokban lévő víz mikroműanyagokkal szennyezett. Kevesebb részecskét találtak az eldobható palackokban és italos kartondobozokban. A tanulmány szerzője, Darena Schymanski azt gyanítja, hogy ez elsősorban a palackok tisztításával függ össze, ami a visszaváltható palackok esetében szükséges. A csapvíz tartalmazza a legkevesebb mikroműanyagot. Az ivóvízben lévő mikroműanyagok témájáról a WHO-nál további információk is elérhetők.

Itt többféle lehetőség is van:

  • A kozmetikumokban, valamint a mosó- és tisztítószerekben található környezetkárosító oldható műanyagvegyületek és így a mikroműanyagok az összetevők listájáról olyan kifejezések alapján ismerhetők fel, mint akrilátok, karbomer, keresztpolimer, kopolimer vagy polibutén. Tipp: az oldható műanyagokat tiltják a minősített natúrkozmetikumokban és a bio tisztítószerekben.
  • Ne használjon szintetikus textíliákat (poliészter, nejlon vagy akril): Az olyan természetes szálak, mint a pamut, a gyapjú, a selyem vagy a vászon le tudnak bomlani. A szintetikus textíliák esetében kedvezőbb a rövid mosási ciklus alacsony hőmérsékleten és tele mosógépben.
  • Fontos továbbá, hogy a műanyagokat megfelelően ártalmatlanítsuk, és így körforgásban tartsuk őket. Tipp: Gyűjtse össze és ártalmatlanítsa a környezetben található műanyag csomagolásokat.
  • Vegy igénybe inkább a tömegközlekedést, hogy kevesebb gumiabroncs kopjon.

KAPCSOLAT

Várjuk a mikroműanyagokkal kapcsolatos kérdéseit:

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a sustainability@alpla.com címen.

KAPCSOLAT

Várjuk a mikroműanyagokkal kapcsolatos kérdéseit:

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a sustainability@alpla.com címen.